A
Lucky You volt 2007 várva várt pókerfilmje. Tényleg nem szaroztak, mindenkit megszereztek, az összes nagynevű pókeres (~25) szerepel benne, kivéve engem, de azért érdemes végigböngészni a
listát. Azt vártam, hogy legalább kicsit értékelhető lesz a film. Tegnapelőtt megnéztem és csalódtam.
A film először is unalmas. Lassú, nem történik szinte semmi, eltekintve egy-két leosztástól, de hát ehhez nem kell nagy költségvetésű film, elég körülnézni a videómegosztókon, vagy eljönni a
Feszes Halakhoz szerdánként. A párbeszédek üresek és erőltetettek, a színészek - néhány kivételtől eltekintve - hiteltelenek. A szerelmi szál lapos, az apa-fiú vonal közhelyes, a többi szál meg valójában nem is létezik. A főszereplő pedig külön bekezdést érdemel.
A filmben láthatóan foglalkoztattak szakértőket, akik a leosztásokat megtervezték. És azok rendben is voltak. Nem emelték túl a potokat, nem lett royal flush (flös?) minden leosztás vége, a flös nem volt erősebb a fullnál, cashgame-ben az új beszállóknak be kellett tenniük a vakokat, szóval életszerű volt. Viszont a főszereplővel mintha nem foglalkoztak volna. A karaktere eleve nem volt eltalálva, egy ilyen csávóról egyszerűen elképzelhetetlen, hogy nyerő, de főleg, hogy komoly nyerő legyen. (Ahogy mondjuk Matt Damonról vagy John Malkovich-ról simán
elhittem a
Pókerarcokban. Még ezt a
readet is elhittem.) A halkszavú, kedves, helyeskedő, bánatos, kutyaszemű arcokat nem WSOP final table-re tervezték. De számomra a legkirívóbbak a mozdulatai voltak, elsősorban a zsetonokkal. Olyan sután, görcsösen nyúlt hozzájuk, hogy egy pókerasztalnál azonnal levennék, hogy élőben nem sokat játszott. Pedig ez tanulható és tanítható lenne. Amúgy ez igaz a tavalyi
James Bond filmre is.
(Ez a poszt kezd arra a
The Full Monty jelenetre hasonlítani, amikor a flashdance-es csajt nézik videón, ahogy olajos testtel szexi ruhában szikrázva hegeszt, és az egyik melós megjegyzi közben, hogy elbaszta a hegesztést.)
A harmincadik perctől már csak becsületből néztem a filmet, mert hát pókeres film, meg pókerblog, értitek, meló van... A második fele már nagyon fájt, vontatott és lapos volt. Amikor véget ért, csak bámultam magam elé, megkönnyebbültem, hogy vége van, de olyan fáradtnak és levertnek éreztem magam, mintha a vietnámi háborúból, egy jó kis gyerekirtásos, megerőszakolós, falvakat felgyújtós bevetésről jöttem volna haza. Gyalog.
De ne csak én szívjak, ti is szeretitek a pókert! Ajánlom mindenkinek megnézésre!
Utolsó kommentek