Para-Kovács Imre éleslátása a pókerben is meg szokott nyilvánulni, de főleg nem ezért szeretjük. Hanem mert a sok ücsörgés és a rá annyira jellemző szuperfeszes játék közben van ideje a pókerrel, mint jelenséggel foglalkozni. Most ezt az éleslátását is megvillantja. Készülő könyve (A póker kungfuja) egyik fejezetében tipizálja a magyar pókerjátékosokat, és habár nagyon szomorú képet fest, teljesen igaza van. Mindenkire rábízom, hogy melyik skatulyába teszi magát. A büdöstől sem kell megijedni, nem ciki. Na jó, kicsit.

Nálunk van elégedetlen játékos, elégedetlen és idegbeteg, van csöndesen depressziós, van teljesen hülye, van érdektelen és hideg, akad nyugodt bolond, esetleg néma, időnként mániásan vidám, de kiegyensúlyozott és elégedett elvétve.

Akad büdös is, de ezt én úgy fogom fel, mint a trash talking egyik válfaját.

Mostanában már nem találkozom a legendás büdös játékossal, de régebben elég gyakran kevert mellé a sors, és ilyenkor nem volt mit tenni, mint KJ offal all int mondani, és menekülni.

Taktikailag tökéletesen működött a büdössége, ember nem tudott potesélyeket, egyéb oddsokat számolgatni mellette, jó, ha felfogtam, milyen lapjaim vannak, de a színekben már nem voltam biztos, mert könnyezett a szemem a szorongás és a áporodottság savanyú szagától.

Elégedetlen volt és büdös, tehát alfaj, az elégedetlen játékosok egy speciális részhalmazának büszke képviselője, aki még így is képes volt veszteni, mivel állandó all ineket kapott, akár volt lapjuk a társaknak, akár nem.

Para teljes cikke itt olvasható.