A környezetemben egyre többen pókereznek (szeretném azt hinni, hogy ez azért van, mert egyre népszerűbb sport, és nem azért, mert a környezetem kezd beszűkülni a pókeres szubkultúrára). Mivel a legtöbben baráti társaságokban játszanak, mindenhol kialakulnak a saját házi szokások. A túlnyomó többség (majdnem mindenki) cashgame-ezik (készpénzes játék), aminek két nagy előnye is van:
- végig mindenki játszhat, hiszen ha valaki elveszti a pénzét, újra bevásárolhat, továbbá
- akkora tétekben és akkora vakokkal játszhatják, amekkorákkal szeretnék.

De mekkora legyen a maximum beülő (buyin) és mekkorák legyenek a vakok, hogy ne gyilkolja meg a játékot?

A maximum beülő az egyszerűbb kérdés: annyi legyen, ahol a játékosok még kényelmesen érzik magukat, de már odafigyelnek egy-egy partira, megfontolnak minden, vagy legalább majdnem minden döntést. Ha többeknek túl nagy a beülő, akkor azoknak nagyon fáj az elvesztése, ettől jobban félnek, ezért a játékuk kevésbé felszabadult, görcsös és túlságosan feszes, az esték pedig unalmasak lesznek. Ha túl kicsi a beülő, akkor meg nem fáj eléggé, és senki nem fogja komolyan venni, és ezért lesz hamar élvezhetetlen a játék. Ezügyben nem tudok ennél több tanácsot adni, a beülő társaság-, továbbá bankrollfüggő, meg kell találni a legnagyobb közös osztót vagymit. (Erről bővebben itt lehet olvasni.)

Ha viszont sikerül belőni a megfelelő összegű beülőt, következik a talán ennél is fontosabb döntés, ahol a legnagyobbakat lehet hibázni: mekkorák legyenek a vakok?

A szakirodalom egységes abban, hogy a jó cashgame-hez a maximum buyin legalsó határa a 100 BB (big blind), vagy megfordítva: a nagyvak maximuma egy teljes beülő század része (értelemszerűen a kisvak pedig ennek a fele). Ha ugyanis ennél magasabbak a vakok, az az egyes leosztásokban leszűkíti a flop utáni játékot, és általában teljesen kiiktatja a turn- és a riverjátékot, hiszen addigra a játékosok kényszerpályán mozognak, és hamar allinre kerülnek. Így a szerencsefaktor felerősödik, a játéktudás meg háttérbe szorul, és a játék kb. arról szól, hogy ki tudja az induló lapokat jobban megválasztani és flop előtt megjátszani, legfőképp pedig arról, hogy ki kapja aznap este a jobb indulólapokat. Ezt pedig senki nem akarhatja: aki szerencsejátékot akar játszani, annak ott van a rulett.

A szerdai pókertársaságommal az utóbbi időben átálltunk a deep stackes játékra. Ez annyit jelent, hogy a vakok 200-szorosával (extrém esetben - két beülő elvesztése - többel is) lehet beülni. Azóta a játék sokkal izgalmasabb, sokkal több az akció, és még a potban nem résztvevőként is sokkal érdekesebbek a partik. Nem ritkák a turnön és riveren a 2-3 visszaemelések, óriás blöffök és óriás lebukások, egyszerűen azért, mert egy normál emelés-visszaemelés után még marad pénz mindenki előtt egy harmadik emelésre, nem feltétlenül kell all-inre mennie.

Mindennek az ellentéteként a környezetemből hallottam olyan játékot, ahol a nagyvak 50-szeresével (talán még viselhető), sőt olyat is, ahol 25-szörösével, vagy annál kevesebbel ülnek be játszani. Ez az, amit nagyon nem javaslok, és hogy érthetőbb legyen, leírok egy megtörtént partit.

Deep stack-es cashgame-et játszottunk, 6 fős, viszonylag laza és meglehetősen agresszív asztalon. A maximum beülő 200 nagyvak volt, 2-400 nagyvaknyi stackekkel ült mindenki. UTG-ből (a nagyvak után eggyel) 66-ot kaptam, és az ott standardnek számító 5 nagyvakot emeltem. Mögöttem egy laza játékos megadta, az osztó (konzervatívabb játékos, akkor még félig kezdő, félig haladó) pedig emelt 12 nagyvakra. A kisvak és a nagyvak dobott, én és az eredeti megadó megadtuk. (Megkérdőjelezhető megadás persze, de ott, agresszív asztalon, sok loose agresszív játékossal ez látszott a jó megoldásnak.) A flop 567 lett, két egyszínű lappal. Ekkor a potban 37,5 nagyvak volt (3x12+1+0,5=37,5). Emeltem 32 nagyvakot, a laza megadó dobott, az osztó pedig visszaemelt még 32 nagyvakot (hiba amúgy, de ez most midegy). Mindketten 400 nagyvak fölötti stackkel ültünk. Tudtam, hogy erősebb vagyok, mert sem sorra, sem flössre, sem magasabb set-re nem tettem, de húzólapja simán lehetett (kezdő volt és aggresszív, ülhetett AKs-dal, A8-cal, 88-cal vagy magasabb párokkal, bármivel, de erős lapokkal), nem akartam feltétlenül dobatni, de minimum további pénzért akartam adni a turnt. Ezért a megadásom után a potban lévő 165,5 vakra (37,5+2x64=165,5) ráemeltem további 100 nagyvakot. Erre ő elkezdett gondolkozni, majd 1-2 perc után azt mondta, hogy szerinte set-em van, és felfordítva eldobott egy KK-t. Azóta nem tartom kezdőnek, szerintem nagyon nagy dobás volt.

Most nézzük meg, mi lett volna, ha 50 nagyvakkal ülünk ott. A flop előtt kb. ugyanez zajlott volna le, azzal a különbséggel, hogy esetleg én, ha gyengének érzem a 12 nagyvak emelést, visszaemelek, de mivel egy normális, pot körüli méretű visszaemelés 30 nagyvakig való emelést jelentett volna, két választásom lett volna: vagy eldobom, vagy allinre megyek, hiszen a flop után előttünk lévő 20-20 nagyvak a pothoz képest annyira kicsi lenne, hogy azzal egyikünk sem tudná a másikat elriasztani. Ha viszont minden marad a régiben, tehát két megadás és hárman megnézzük a flopot, akkor flop után bent lett volna 37,5 nagyvak, amire egy reális emelés a 28-30 nagyvak, ami viszont az előttünk lévő 38 nagyvak (50-12=38)  miatt szintén allint jelentett volna, amit vagy én mondok a set-emmel, vagy elpasszolom, és akkor az osztó mondja a KK overpair-jával. Valószínűleg elnyertem volna a teljes beülőjét (ami ugyanannyi, csak most a nagyvak ugyanannak a beülőnek az 50-ed része!!!), de messze nem kellett volna ennyit gondolkozni sem nekem, sem neki, és én a szerencsémmel nyertem volna, míg a deep stack-es játékban ő nyerte meg mindazt a tétet, amit egy erős dobással megspórolt, és nem tett be a játékba. Így ő a mennybe mehetett a nagy dobása miatt, úgy pedig csak átkozódhatott volna a szerencsétlenségén. Deep stacknél a tudás játszott nagyobb szerepet, 50 nagyvakkal pedig a szerencsefaktor lett volna a fontosabb.

Mindez csak hatványozottan igaz akkor, ha 25 nagyvakkal ülünk bent, esetleg ott eldobtam volna a 66-ot, mert a 12 nagyvakos emelés már a pothoz kötötte volna az osztót, valamint még volt mögöttem egy aktív, egy emelést (az enyémet) megadó játékos. A lényeg, hogy itt máson, de még kevesebbet kellett volna gondolkodnunk mindkettőnknek.

És ez egy olyan példa volt, ahol nem érkezett meg a turn és a river. Biztos lehetett volna olyan példát is hozni, ami elmegy showdownig, hiszen ott hatványozottan több lehetőség van, mivel a parti végkifejletéig még beékelődik két további, deep stackkel sokkal inkább elgondolkodtató licitkör.

A lényeg, hogy mindenkinek ajánlom, hogy ha megteheti, beszélje rá a társaságát, ha nem is a deep stack, de legalább a normális nagyvak/beülő arányhoz (1/100), különben egyszerűbb és butább játékot, lényegében szerencsejátékot játszanak, amit nem csak nehezebb élvezni, de sokkal nehezebb fejlődni is benne.

(Ha már ennyire bő lére eresztettem, zárójelben azt is megjegyzem, hogy a túl alacsony vakok viszont sokszor szintén komolytalanná tesznek egy játékot, mert senkit nem érdekel, ha elveszti, nincs meg a kényszer, hogy megvédje illetve ellopja, továbbá mivel a stackjéhez képest olcsó ott ülni, mindenki megteheti, hogy szuperfeszesen, csak prémiumlapokkal játszik. Ezért a beülő 200-adánál sokkal kisebb vakokkal is vigyázni kell.)