Mike Caro elég ismert név. Írt pár könyvet (ez a legnépszerűbb), volt pár oktató videója, Doyle Brunson könyvének egyik fejezetét is ő írta, sőt póker egyetemet is alapított, és ki másról, mint magáról nevezte el (Mike Caro University of Poker, Gambling and Life Strategy - ambíciózus név). A tipikus nagydarab, jókedélyű, zsíros kajákat sok borral öblögető ember, nekem jó arcnak tűnik.

Most publikált egy cikket a sandbaggingről, pontosabban arról a sandbaggingről, mikor egy gyengébb játékost ültet be valaki a hintába, hagyja, hogy végig ő emeljen, miközben nálunk van a monster. Arról ír, hogy ez mennyire rossz stratégia, hiszen mennyire fontos, hogy a gyengébb játékos ne vegye észre, hogy kifinomult módszereket alkalmazunk ellene, mert ezzel elmegy a kedve a pókertől, és így a közel biztos bevételünknek is lőttek.

My point is that weak opponents who typically call far too often and pose little threat through their own aggression should be cherished. They’re your very best customers. They’re already buying your product by calling way too much when you have better hands than they do. You giggle with them, send them Christmas cards, buy them coffee. Do anything to make them happy. But don’t sour their adventure shopping in your store by giving them a bad experience.

Good point. Ja, és ez a Mike Caro micsoda egy számító, gonosz ember!