Közhely, hogy a nyomtatott média haldoklik. A napilapok eladása csökken, a piac szűkül, a jövőkép sötétedik. Magam sem emlékszem, hogy balatoni nyaraláson kívül mikor vettem magamnak napilapokat. Unalmasak, mert a tegnapi hírek vannak bennük.

Más a helyzet a folyóiratokkal. Persze ott is érezhető a visszaesés, de a hosszabb cikkeket már nem szívesen olvassa az ember monitoron, és a nyugágyban, fotelben, vagy WC-n kifejezetten jó dolog egy újságot lapozgatni. A WC-n olvasók és a pókeresek halmazának metszetében találhatók azok, akiknek a Kártya Magazin készül.

Volt tehát valaki, aki a haldokló piacnál erősebb logikának tartotta a póker népszerűsödését, és üzleti lehetőséget látott egy (főleg) pókeres folyóiratban. Az újság láthatóan az FHM környékén jött létre, a design sokban hasonlít rá, egész jól néz ki. De ez nyilván semmit nem ér, ha nincs megfelelő tartalom. És itt kezdődnek a nehézségek.

Mivel print médiáról van szó, a célcsoportot jól kellett belőni. A készítők láthatóan egyszerre akartak megfelelni az abszolút kezdőknek és a haladóknak. Ez az egyik oldalról jó, mert többen is megvehetik a magazint, másik oldalról meg kevésbé jó, hiszen (leegyszerűsítve) mindenkihez csak feleannyi cikk szól, ami nagyban csökkentheti a vásárlási hajlandóságot. Szerencsére az arányok nekem (és a blogot olvasó igényes haladóknak :) kedveznek, a cikkek többsége nem a szabályok magyarázásáról és indulási stratégiáról szól.

Sok benne a partielemzés, eddig minden számban volt például Tóth Ricsi egy-egy versenye sok leosztással, analízissel, érdekes volt. Van benne mindig interjú, és van mindig cikk a nem (csak) holdemezőknek, sőt a nem (csak) pókerezőknek is. Elsütötték a Pókerarcok partielemzés poént is, 2x3 oldalt írtak a két partiról, elég tréfás volt. Van mindig pókerstratégia cikk, foglalkoztak már shorthanded játékkal, omahával, limites holdemmel, versenystratégiával, elemeztek profi heads-up partikat. És van persze levelezési rovat is.

Pozitívum, hogy az első számtól kezdve folyamatosan látható a színvonal emelkedése, egyre kevesebb a gyenge pont, egyre több az erény.

Kell persze fikáznom is. Hirtelen három negatívumot tudok megemlíteni. Az egyik, hogy nagyon sok benne a hiba, elütés, a képek és a szöveg közti összhang hiánya (az egyik szám ebből a szempontból katasztrófa volt). Ez egy egyszerű olvasószerkesztői, korrektori munka lenne, és az utolsó (4.) számban  már majdnem megoldódni látszik, tudjuk be a kezdés körüli nehézségeknek. A másik nekem nagyon nem tetsző dolog a kártyás viccek rovat. Olyat kell elképzelni, mint a Playboy centerfold mögött lévő malac viccek, csak kártyásban. Az ötlet jó lenne, de láthatóan mégsem működik, szerintem nem kéne erőltetni, én kínosnak érzem, de ez persze csak vélemény, a Hahotát és a Szeszélyes évszakokat sem kedvelem. A harmadik negatívum néhány (nem túl sok, számonként egy-két) cikk volt, amik olvashatatlanok voltak, mert egyszerűen rossz stílusban íródtak. Kicsit olyan, mintha szívességből engedtek volna oda embereket, és a szerkesztőnek sem lett volna ideje átírni vagy átfogalmaztatni, illetve nem lehetett megmondani az írójának, hogy belőle hiányzik az a készség, ami az újságíráshoz kéne. (Név és cím a szerkesztőségben.)

Összességében, aki szeret az ágyban olvasni, és/vagy van újságtartója a WC-n, annak ajánlom kipróbálásra. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.