A tegnapi posztokban lévő handről annyit írtam, hogy nem tartottam odaillőnek, amit most viszont ideillőnek tartok: a körülményeket.

Ezt a tornát (meg még hármat) Lángosszal közösen játszottuk: feleztük a beülőt (és a kockázatot), és persze az esetleges nyereségeket is. Furcsa dolog közösen játszani, mert az ember vagy emel, vagy nem, vagy blöfföl, vagy nem, ezekről nehéz konszenzusos döntéseket hozni, sőt általában meg is bénítja a játékot. De hamar kiderült, hogy nekünk egész jól működik. Lángosz loose-aggressive, én inkább tight-agressive vagyok, főleg egy torna elején. Ő már az első leosztásban ugrálni akar, én meg visszafogom, hogy mégse 10/20-as vakoknál kéne harmadik emelnünk Q9o-val flop előtt. Később meg pont ő rángat el a lazább játék felé. Ő könnyebben kerül tiltre, én nehezebben melegedek be. Amúgy a játékunkban nem olyan nagy a különbség, viszont nagyon jól tudjuk átbeszélni az egyes helyzeteket, új szempontokat behozni, elemezni, ami - lévén a póker egy kicsit magányos játék - érdekes élmény. És egyelőre működik: habár a nagy áttörés még nem sikerült, 4-ből kétszer végeztünk pénzes helyen, és az egyikben elég jó pozícióból egy akkora hibával estünk ki, hogy még ma is fáj rágondolni. Az ominózus, tegnap elemzett kezet is ketten játszottuk, és ő all-inre ment volna turnön, ami ott valószínűleg nyerő játék lett volna, de továbbra is fenntartom, hogy hosszú távon negatív összegű, viszont nálam volt az egér, így csak potot emeltünk.

De visszatérve a poszt eredeti témájára, ez egy vasárnap volt, későn jöttem haza a Balatonról, és lemaradtunk a Sunday Millionról. Indult viszont egy Sunday Million Second Chance nevű torna, arra beneveztünk. Ahogy átment rajtunk a vak, meg akartuk venni a second chance-et, de nem volt ilyen gomb, ezért azt gondoltuk, hogy biztos nullázáskor lehet csak megvenni. Ezután következett az AQ-val a kiesés. Valójában a river megadáson nem túl sokat, max 20-30 mp-et gondolkoztunk, még mondtam is, hogy maximum veszünk SC-t. De mikor nulláztunk, megjelent a "You have finished on xxxxth place!" felirat. Persze kerestük a rebuy gombot, de nem volt. (Amúgy freezout tudatában is megadtam volna.)

Mint kiderült, félreértettük, és nem second chance-es verseny volt, hanem a Sunday Million-hoz képesti, tehát marketingszempontú SC, azoknak egy második esély, akik kiestek Sunday Millionról.

A földbe tiport, hogy kiestünk egy calling station flösshúzónak indult backdoor sora ellen, de ezek után még nagyobb lúzernek éreztük magunkat. Percekig csak ültünk, halkan bazmegeztünk, nem hittük el, hogy mennyire szánalmas 5 percet éltünk át.

Pár órával később, egy következő tornán szépítettünk ugyan, de a lúzerség szégyenfoltjait még sokáig nem mossuk le magunkról.