Ez a poszt nem is annyira Polgár Zsuzsáról, mint inkább egy blogbejegyzéséről, a pókerről és a sakkról, na és persze rólam fog szólni.
A póker előtt a sakk volt a fejlövésem, egy-másfél évig naponta 1-2 órát foglalkoztam vele. Hamar beláttam ugyan, hogy nem lesz belőlem sakkguru, mert ha meg is lennének azok a képességeim, amik ezt lehetővé teszik (ami persze egyáltalán nem biztos), nem 6 éves koromban kezdtem el kiaknázni azokat. Márpedig a sakk ebből a szempontból olyan, mint a nyelvtanulás: lehet felnőtt fejjel, sok melóval szép eredményeket elérni, de ez maximum arra elég, hogy a parkban ne legyen az ember teljesen elveszve (gyönyörűen találkozik az allegória két szála, tiszta József Attila!!!). Tisztelet persze a kivételnek, bár 30 éves korban kezdő sakknagymesterről még nem hallottam.
A mai napig azt gondolom, hogy a sok különbség ellenére a sakkozás sokat segített a pókerszemléletem kialakulásában: a másik szándékának kifürkészése, egy-egy támadás lépésenkénti felépítése, a lehetőségekre való felkészülés, stratégia és taktika, a gyengeség megérzése, csapdák állítása mind olyan skill, amelyet nem csak sakkban, pókerben is lehet/kell használni.
Ebből az is következne, hogy a pókert is érdemes gyerekkorban elkezdeni, de ezen még pár évet gondolkozom, nem biztos ugyanis, hogy fiamat már 6 éves korában arra akarom tanítani, hogyan lehet szuperagresszív játékkal és nagy blöffökkel elszedni barátai pénzét, vagy legóját (7-8 évesen persze egész más már, akkortól simán). De sakkozni, meg egyéb, nem pénzben játszott kártyajátékokra a lehető leghamarabb meg fogom tanítani.
És hogy a cikk apropójára is visszatérjek, 3-4 éve rendszeresen, ma már csak ritkán olvasok sakkról (itt van amúgy a kedvenc sakkblogom, ez az, amit néha még megnézek). Most is pókeres, és nem sakkbejegyzések között böngészve találtam rá Polgár Zsuzsa egy posztjára. Elöljáróban annyit, hogy Zsuzsa az USA-ban él, és missziójának a sakk népszerűsítését tekinti már a gyermekkortól, és most kampányol is, mivel be akar kerülni az USA sakkszövetségét vezető testületbe.
A hír maga arról szól, hogy bizonyos Rober Wexler demokrata képviselő egy olyan javaslatot nyújtott be a Kongresszus elé, mely szerint egyes játékok, köztük a sakk és a póker mentesüljenek az UIGEA (az USA-ban az online pókert legalábbis jelentősen megnehezítő törvény) alól. A Skill Game Protection Act (kb. a képességen alapuló játékok védelméről szóló törvény) lényege, hogy - főleg az UIGEA szempontjából - leválassza a képességeken alapuló játékokat a nettó szerencsejátékokról.
A póker előtt a sakk volt a fejlövésem, egy-másfél évig naponta 1-2 órát foglalkoztam vele. Hamar beláttam ugyan, hogy nem lesz belőlem sakkguru, mert ha meg is lennének azok a képességeim, amik ezt lehetővé teszik (ami persze egyáltalán nem biztos), nem 6 éves koromban kezdtem el kiaknázni azokat. Márpedig a sakk ebből a szempontból olyan, mint a nyelvtanulás: lehet felnőtt fejjel, sok melóval szép eredményeket elérni, de ez maximum arra elég, hogy a parkban ne legyen az ember teljesen elveszve (gyönyörűen találkozik az allegória két szála, tiszta József Attila!!!). Tisztelet persze a kivételnek, bár 30 éves korban kezdő sakknagymesterről még nem hallottam.
A mai napig azt gondolom, hogy a sok különbség ellenére a sakkozás sokat segített a pókerszemléletem kialakulásában: a másik szándékának kifürkészése, egy-egy támadás lépésenkénti felépítése, a lehetőségekre való felkészülés, stratégia és taktika, a gyengeség megérzése, csapdák állítása mind olyan skill, amelyet nem csak sakkban, pókerben is lehet/kell használni.
Ebből az is következne, hogy a pókert is érdemes gyerekkorban elkezdeni, de ezen még pár évet gondolkozom, nem biztos ugyanis, hogy fiamat már 6 éves korában arra akarom tanítani, hogyan lehet szuperagresszív játékkal és nagy blöffökkel elszedni barátai pénzét, vagy legóját (7-8 évesen persze egész más már, akkortól simán). De sakkozni, meg egyéb, nem pénzben játszott kártyajátékokra a lehető leghamarabb meg fogom tanítani.
És hogy a cikk apropójára is visszatérjek, 3-4 éve rendszeresen, ma már csak ritkán olvasok sakkról (itt van amúgy a kedvenc sakkblogom, ez az, amit néha még megnézek). Most is pókeres, és nem sakkbejegyzések között böngészve találtam rá Polgár Zsuzsa egy posztjára. Elöljáróban annyit, hogy Zsuzsa az USA-ban él, és missziójának a sakk népszerűsítését tekinti már a gyermekkortól, és most kampányol is, mivel be akar kerülni az USA sakkszövetségét vezető testületbe.
A hír maga arról szól, hogy bizonyos Rober Wexler demokrata képviselő egy olyan javaslatot nyújtott be a Kongresszus elé, mely szerint egyes játékok, köztük a sakk és a póker mentesüljenek az UIGEA (az USA-ban az online pókert legalábbis jelentősen megnehezítő törvény) alól. A Skill Game Protection Act (kb. a képességen alapuló játékok védelméről szóló törvény) lényege, hogy - főleg az UIGEA szempontjából - leválassza a képességeken alapuló játékokat a nettó szerencsejátékokról.
Whereas the UIGEA speaks in broad terms regarding any "game based on chance," Wexler's bill draws a distinction between "[g]ames where success is predominantly determined by the skill of the players involved" and such "games of chance." The Skill Game Protection Act specifically proposes to clarify the 1961 Wire Act's references to "bets or wagers" so as "not [to] include operating, or participation in, poker, chess, bridge, mahjong or any other game where success is predominantly determined by a player's skill."A kérdés jogi/definíciós szempontból nem egyszerű, hiszen a sakkban is van szerencseelem, míg a blackjackben és sportfogadásban is szerepet kap a képesség. Mi perszue értjük és egyetértünk, de kérdés, hogy a T. Kongresszus is így látja-e.
Utolsó kommentek