Múlt csütörtökön voltam Tropicanában. Azt reméltem, hogy a második legolcsóbb (30+3 ezer) versenyen már kevesebb lesz a gyenge játékos, ezért élvezetesebb lesz a játék. Így is volt, jobban is élveztem, az egész verseny alatt kb. 20 percet ültem olyan asztalnál, ahol többen voltak a bénák, mint a jók. Jól is ment a játék, sok érdekes handet láttam, sokban részt is vettem. Itt három handet fogok részletesebben leírni, ebből kettő inkább érdekes (főleg nekem), a harmadik tanulságos is (lehet).

A verseny elején a szokásos (és fájdalmasan unalmas) feszes agresszív játékot nyomtam, ha bementem játszani, általában lappal, ritkábban anélkül erősködtem, elég szépen feltornáztam magam. Az asztal amúgy szikla volt, egy laza-agresszív játékostól eltekintve nem voltak túl nagy akciók. Volt egy KK vs. KK leosztásom, ami azért volt brutális, mert kisvakként mentem neki a nagyvaknak, aki szintén feszesen játszott addig, és az emelés-visszaemelés-gondolkozás-allin-megadás eseménysor alatt végig a kezében lévő AA esélye lebegett a szemem előtt. Mint kiderült, az én image-em is feszes volt, mert neki is hasonló okokból lett majdnem szívrohama. 12-12 ezer zseton betolása és az 5 közös lap megtekintése után testvériesen osztozhattunk két limpelő 300-300 zsetonján. Hurrá...

Miután felbomlott az asztalom, átültettek egy másikhoz, majd 8-10 leosztás után egy harmadikhoz. Éppen puffogtam magamban, hogy így nem lehet rendesen játszani, de két markomban a zsetonjaimmal (már csak kicsivel voltam átlag fölött, épp túléltem egy enyhe badbeatet, 300/600-as vakoknál buttonból emeltem AT-zel 2200-ig, erre a kisvak allinre ment 3800-zal, ami nyilván kötelező megadás volt nekem, K7-et mutatott, ennek is és a flopon érkező T-nek is örültem, turnön a K-nak már kevésbé) engedelmesen mentem az  új helyemre. Mire odaértem, már ki volt osztva a lapom is, és mivel UTG-ben ültem (rögtön a nagyvak után, flop előtt ezért a lehető legrosszabb pozíció), még állva megnéztem, hogy eldobhassam, hiszen innen - főleg egy új asztalnál - általában csak prémiumlapokat szabad megjátszani. Mivel az ott talált AA-t valóban prémium lapnak tekintem, még mindig állva elgondolkoztam, hogy csak limpeljek-e abban a reményben, hogy majd valaki emel és én visszaemelhetek, de végül az egyszerűbb és általában kevésbé kockázatos megoldást választottam, és 400/800-as vakoknál majd 4 nagyvakos emeléssel, 3000-rel kezdtem. Ennek a kockázata maximum az, hogy mindenki dob, és csak a vakokat viszem el, de cserébe kevésbé forog veszélyben az összes zsetonom, mint a limpelős megoldásnál, ha 3-4-5 ember néz emiatt flopot. Emeléskor tettem is valami megjegyzést, hogy mekkora pofa kell ahhoz, hogy új érkezőként UTG-ből emeljek, ám ahogy kell, mindenki dobálta el a lapjait, és mire leültem, már a nagyvaknál tartottunk, aki viszont elkezdett vizsgálgatni, majd gondolkozni, végül visszaemelt rám egy potot. Reméltem, hogy van valami lapja, és nem csak megfegyelmezni akar, mert egy allinemre különben dobni fog, de azért persze eljátszottam a zavarba jött játékost, aki nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon. Mint kiderült, teljesen fölöslegesen színészkedtem, mert az allinemet gondolkodás nélkül megadta, KK-t fordított, és mivel nem jött semmi izgalmas, dupláztam.

Egy körrel később 3c6c-ot kaptam nagyvakból, és mivel csak három limpelő, meg a KK-val nemrég bukó, most kisvak jött, ingyen néztem flopot, ami 4c5c7h volt, tehát flopoltam egy sort és egy straight flush draw-t. Passzolni akartam, várva, hogy egy viszonylag agresszív asztalon valaki jobb pozícióból csak belehív, de mire mindezt végiggondoltam, a kisvak, aki a KK vs AA óta már duplázott egyet, de még mindig shortstack volt, mondott egy allint 3000-rel (kb. pot). Itt egy kicsit gondolkozni kezdtem (nem csak eljátszottam), mivel volt még mögöttem 3 ember, és ugyan mohó vagyok, és örülök annak, ha minél többen maradnak a potban, amit majd elviszek, de nem voltam beleszeretve az ötletbe, hogy egy harmadik treff megérkezése és egy emelés-visszaemelés után el kelljen dobni a lapomat. Végül úgy döntöttem, hogy a magasabb flöss és a magasabb sor létrejöttének túl nagy az esélye, ezért all-int mondtam, hogy kizárjam a többieket a játékból. Sikerült is, a kisvak Ks8c-at, tehát belső sorhúzót mutatott, és a lapjaimat látva foglta a fejét, hogy pont belém kellett blöffölnie. A turnön érkező első treff tetszett, a riveren érkező második már nem: 8 magas flössel a pot így az övé lett (Badbeat! Badbeat!), és csak annak örültem, hogy nem voltam túl mohó, és all-int mondtam flopon, mert minimum egy, a zsetonjaimhoz mérten is nagy betet veszthettem volna turnön, ha egy párral és treff A-szal bent marad a button (Ac7s-je volt).

Ezután sokminden nem történt, ritkán volt lapom, néhány kis-közepes potot sikerült elvinnem, éppen az átlag körül tartottam magam. Közben emelkedtek a vakok, egyre inkább kényszerpályán voltam (mint majdnem mindenki), végül két coinflipben alulmaradtam, és a final table összeülése előtt eggyel kiestem.

Tanulság meg nincs, talán annyi, hogy jobbak azok a versenyek, ahol lassabb a vakemelkedés, de ez nem igazi tanulság, mert mindenki tudja.