Gondolom sokan ismeritek már, de attól még ajánlom újranézésre és főleg pszichológiai szempontú újraelemzésre a 2005-ös WSOP Main Event utolsó leosztását Joe Hachem és Steve Dannemann között.

Hachem szépen játszotta meg a monsterjét a flop után, checkraise-elt vele flopon, emelt turnön is, ez már önmagában szép. De ami igazán tetszett, az a table-talk volt 2:20 körül, ahol először szemrehányóan felrója Dannemannak, hogy nem barátságos a visszaemelése, amire Dannemann nem is tud mit mondan, láthatóan zavarba jön és keresi a választ (látszik, ahogy szavakat akar formálni, de nem jön hang), ám mire megtalálná, jön az újabb sokk, egy all-in Hachemtől. Nem vagyok benne biztos, hogy egy gyenge A-szal és egy sorhúzóval Dannemann amúgy megadott volna egy all-int final table-ön azután, hogy egy check-raise-zel és egy raise-reraise utáni all-innel Hachem erőt mutatott, ez a korábbi játéka alapján ki van zárva, kellett hozzá Hachem zseniális pszichológiai húzása. Taníthatatlan, de bámulatos, valószínűleg tervezett és megkoreografált, tökéletesen végrehajtott húzás volt, egyszerre játszotta meg a lapjait és az ellenfelet, megtalálta Dannemann pszichés gyengeségét (nice guy akar lenni), és csapdába csalta, kimozdította a racionalitás világából, elaltatta, és sikerült elérnie, hogy Dannemann, aki addig a versenyen mutatott be sokkal nagyobb dobásokat is (én 2-3 nagyobbra emlékszem, pedig régen láttam), az összes zsetonját betolja anélkül, hogy legalább 20 másodpercet gondolkozzon rajta. Mesteri.