Kezdetben mindenki az otthoni römikártyával pókerezik, főleg gyufaszálban, fogpiszkálóban, de szélsőséges esetben akár mogyoróban is. Aztán idővel jön az, hogy a baráti pókerre valaki vesz párszáz forintért egy pakli kártyát, de az még hamar, általában a legrosszabb pillanatban, tönkremegy. De milyen kártyát vegyünk, ha már látszik, hogy hosszabb távban kell/lehet gondolkoznunk? A zseton után most jöjjön a kártya.

Ami igaz a zsetonokra, igaz a kártyákra is: általában minél drágábbak, annál jobbak. A kártyákat főleg az anyaguk határozza meg, ez 3 féle lehet: papír, műanyag bevonatos és teljesen műanyag. A papír a legrosszabb, valójában tök alkalmatlan a játékra. Ez az, amelyik koszos, gyűrött és zsíros lesz hamar, ami minden kártyajáték esetében idegesítő, pókerben különösen. Szóval ezzel tovább nem is foglalkozunk. Ha baj van, és nagyon kell egy pakli, és csak benzinkút van nyitva, akkor papírkártyából érdemes rögtön 2-3 paklit venni, mert pár keverésenként úgyis szamárfüles lesz.

A műanyag bevonatos (plastic coated) kártya szintén papírból van, csak van rajta egy műanyag védőréteg. Ettől nehezebben használódik el, nem zsírosodik úgy, és nem szamárfülesedik olyan könnyen. Nedves ruhával le lehet törölni a kisebb maszatokat, de a vizet nem bírja. Ebből a fajtából is van gyengébb és jobb minőségű, a minőség a tartóssággal áll nem túl bonyolult (egyenes) összefüggésben.

A harmadik fajta a műanyag kártya, amely alatt 52 (+2 joker) műanyag lapot kell érteni, tehát nincs is benne papír. Ez szinte teljesen gyűrhetetlen, nem szamárfülesedik, nem (nagyon) kopik, ha ráömlik a sör (ne ömöljön, de ha mégis), vagy ha koszolódik, zsírosodik a használattól, szappanos vízben le lehet mosni, szóval elég tartós darab. Az egyetlen dolog, amire kényes, az a magas hő, tehát nem szabad kint hagyni a kocsiban a kalaptartón nyáron, és ha az ember a tengerparton játszik vele, érdemes néha a vízbe tenni (mert hogy amúgy vízálló).

A műanyag bevonatos és a full műanyag kártya közti árkülönbség kb. négyszeres az utóbbi javára, de legalább ennyivel hosszabb ideig is bírja. A kettő közti különbség inkább ízlés kérdése. A műanyag bevonatos vastagabb, merevebb (jobb a tartása), és ezt használják kaszinókban is, főleg mert ott a kártyákat úgyis kell cserélgetni, hiszen sokszor egyes szimpatikus játékosok a körmükkel megjelölnek lapokat. A műanyag jobban csúszik, könnyebb keverni, igénytelenebb, nem kell folyton boltba járni, és nem szisszen fel senki, ha valaki olyan erőt fejt ki keverés közben, mint vidéken kolbásztöltéskor. És bírja a ráömlő italt, de ez már volt.

Ha már kártyát választunk, akkor érdemes arra is odafigyelni, hogy ne römikártyát, hanem pókerkártyát vegyünk. Ez fel is van tüntetve a csomagoláson. A pókerkártya dizájnja kicsit más, szélesebb, és csak két sarkán van jelölve, nem úgy, mint a römikártya. Nincs, vagy nem jelentős az árkülönbség, úgyhogy érdemes ilyet venni, sokkal szebb és habár megmagyarázhatatlan, jobb érzés vele játszani.

Mi a kezdetekkor, majdnem másfél éve vettünk két pakli műanyag pókerkártyát, az egyik(ből egy lap) most ment tönkre, a másik még mindig bírja. Nekünk bevált, de valószínüleg a másik is bevált volna, csak abból egyből többet kell venni. De lássuk be, egy bizonyos (alap)minőségen felül azért nem a zsetonon és a kártyán múlik.