Onlinepókeren számomra a legjövedelmezőbb esték a szombatok szoktak lenni. Ilyenkor a legtöbb terem tele van szerencselovagokkal, akik inkább csak szórakozni akarnak, kockázatosan játszanak, húzólapokkal bármit megadnak, és ezért általában veszítenek.

Ma éjjel is beültem cashgame-ezni, és egy és negyed óra alatt buktam több mint két beülőt. Pedig úgy rémlett, hogy nem hibáztam. Aztán elkezdtem böngészni a handhistoryt, és meg kellett változtatnom a véleményemet. Amellett, hogy többször jöttek ki szerencsétlenül a dolgok, sokat is hibáztam. Nagyon sokat.

Miközben mentem végig azon, hogy mikor mit csináltam, összeszorult a gyomrom. Rájöttem, hogy nagypofájúan játszottam. Visszaemlékeztem, hogy sokszor lenéztem az asztalnál ülőket. Úgy éreztem, hogy én abból a bizonyos potból ki tudom őket blöffölni, hogy meglepő megoldásokkal ki tudom őket játszani, és csak azért, mert ők - ellentétben velem - bénák. De nem tudtam. Sőt. utólag nézve a játékom alapján számukra őrültnek tűnhettem, aki túl sok potban játszik és túl sokat blöfföl. Nem agresszívan játszottam, hanem koncepció és tudatosság nélkül. Többször adtam meg vesztes helyzetben riveren emelést, nem tudtam dobni, mentem előre középső párral nyilvánvalóan vert helyzetben, nem beszélve arról, hogy nem vettem figyelembe, hogy éjjel 1:15-kor kezdtem csak játszani, amikor az igazi halak már alszanak. És én lettem a hal. A table image-em nem hogy gyenge volt, de olyan kínosan bénának látszhattam, hogy nem is akarok rá gondolni, mert tudom, hogy hasonló emberek mellé milyen jegyzeteket szoktam írni. Az egész szánalmas volt, na.

Szerencsére annyi rutinom már van (mert már persze történt velem ilyen), hogy két beülő után abba tudtam hagyni, és átmentem Sit and Gozni másik terembe, különösebb eredmény nélkül (0+ lett a vége), de egy füstölgő játékostól ez nem kis eredmény (amúgy utána már nem füstöltem, sőt közben sem, csak szarul játszottam).

A szombati játékosállomány általában gyenge, ezért egy kicsit máshogy kell hozzájuk állni. De lenézni nem szabad őket. Ha az egó átveszi az irányítást, abból duplán nehéz kiszállni: észrevenni is nehéz, és mire az ember észrevenné, már valószínüleg vesztett annyit, hogy nem tiszta a tudata, tiltre kerül, és akkor azért nem tud könnyen kikerülni a spirálból. (De mondom, ebben szerintem jó vagyok, nagyon ritkán kerülök tiltre, vagy játszom egóból. A mát kivéve...) Az eszem mindig tudta, hogy aki az egóját nem képes félretenni, az bukó játékos, egyszerűen azért, mert minél távolabb kerül valaki a racionális döntéstől, hosszú távon annál kevésbé lesz nyerő, pontosabban annál inkább bukó lesz. Csak más ezt tudni, és más ezt játék közben, vagy adott esetben utána felismerni és elemezni. Ez így jóval drágább volt.