Előző posztomban az online póker amerikai szabályozása kapcsán írtam arról, hogy szerintem mi is a pókerrel kapcsolatban az állam feladata. Erre tessék, az adótörvények legfrissebb módosító javaslatai között szerepel Magyarország első kísérlete arra, hogy a szürke- és feketezónából kiemelje a pókert. Engedélyeztetés és adóztatás, egyelőre alapfokon.

A Napi Gazdaság cikke szerint amennyiben egy cég megfelel bizonyos törvényi feltételeknek, nyithat pókertermet. A terv szerint a kártyaklubot üzemeltető cégektől 25 millió forintos alaptőkét és külön hatósági engedélyt várnak majd el. Ami viszont bennünket sokkal jobban érdekel, az az adózás kérdése.

A tervezet szerint a játékosok által befizetett összeg 85 százalékát kellene visszaosztani a nyertesnek, a maradék 15 százalék pedig a szervező társaság bevétele. A játékbevételből harminc százalék adót kellene befizetni, havonta.

Ez tehát azt jelenti, hogy az eddig megszokott, a nevezési díj fölött fizetett, általában 9%-os díj helyett mostantól 15%-ot kellene nekünk, játékosoknak fizetni, amiből 10,5% lenne a klub haszna, 4,5% pedig az adó.

Elsőre nem hangzik szörnyen, emelkedne 6%-kal a fee, cserébe végre törvényes keretek között, állami elenőrzéssel működnének a klubok. Második nekifutásra viszont van egy pár aggályos dolog.

Először is, ez egy drasztikus, 60%-os áremelés. (Ami még gombócból is sok.) Aki pedig magasabb nevezési díjú versenyeken játszik, ahol a regisztrációs díj (nevezési díjhoz viszonyított aránya) egyre alacsonyabb, annak még drasztikusabb.

Másodszor a pókerklubok a világon mindenütt a kb. 9%-os regisztrációs díjból élnek. Külföldön is, és mióta sorban nyilnak, Magyarországon is. Ezt a 9%-ot állami eszközökkel megemelni, sőt ebbe a kialakulóban lévő, de már működő piacba ilyen módon, államilag rögzített (hatósági) árakkal beavatkozni nagy hiba. Bőven elég lenne a klubok bevételét, tehát a regisztrációs díjat megadóztatni, az meg legyen a klubok és a játékosok (tehát a piac!!!) döntése, hogy ez kinek milyen díjak esetén éri meg. Igazi tervgazdálkodásra emlékeztető hozzáállás ez, "majd mi megmondjuk, mi lesz, hogyan és mennyiért működtesd a klubodat" olyan dologban, ami működne, sőt jó eséllyel jobban működne (működik) az állam ilyen mértékű, piactorzító beavatkozása nélkül.

A harmadik kérdés a rebuyos versenyek kapcsán jött elő bennem. Ugye ott a regisztrációs díjat eddig a nevezési díj után fizettük, a rebuyok után nem kellett fizetni (és így van ez mindenhol a világon, nem csak Magyarországon). A törvényjavaslat szerint viszont mostantól minden rebuy után is leszednék a 15%-ot, amit szintén 70-30 arányban osztana a klub és az állam (pedig erre a klubnak nem lenne szüksége, működött enélkül is). Ez kb. azt is jelentené, hogy a rebuyos versenyek sokkal drágábbak lennének, népszerűségük azonnal megcsappanna.

A negyedik probléma a cashgame-ekben a nyereség után session-önként szedett 15%, ami szintén borsosnak hangzik, itt is nyilvánvaló érdeke lenne minden szereplőnek (klubok, játékosok, állam) a világon régóta meggyökeresedett rake-es rendszer fenntartása, és az így a klubokban keletkezett bevétel megadóztatása.

Jó dolognak tartom azt, hogy a változó társadalmi viszonyokra és igényekre az állam nem tiltással, illetve ignorálással, a póker szervezésének szürkezónában tartásával válaszol, nem akarja a játékosokat védtelen helyzetben hagyni. Azt viszont rossznak, károsnak és így szánalmasnak tartom, hogy a pókervilágban (pókerpiacon) kialakult, és a világon mindenhol jól működő konstrukciókkal szembemegy, hogy gyakorlatilag árakat emel, méghozzá drasztikusan (és mivel eddig működő piacról beszélünk, teljesen fölöslegesen), miközben sem a klubok, sem a játékosok nem akarhatják ezt, és persze az állam is bukik rajta, hiszen ha drága a játék, kevesebben mennek legális pókerklubokba, és többen fognak baráti, félbaráti társaságokban, vagy olcsóbb illegális klubokban, valamint persze online játszani. Igazi elefánt a porcelánboltban effektus akkor, mikor a szerencsejátékpiac  - ha nem is teljesen, de - globális, a verseny az online póker miatt erős és nemzetközi, és egyetlen szereplő (különösen a játékosokat védeni hivatott állam) sem engedheti meg magának, hogy leverje az összes Zsolnayt.

Azt meg csak úgy zárójelben, hogy jogászként láttam már pár jogszabályt, és belátom, hogy nem lehet könnyű dolog dolog a megfelelő, kifejező, egyértelmű, a többitől jól elhatárolt jogi fogalmak megtalálása, de azért a szervezett szórakoztató játék kifejezésnél kell, hogy legyen jobb.

[Kösz zsolli, m, Borosi]