A tegnapi estém a következőképpen zajlott:

Lementem a szokásos szerdapókerre, magam után nyomot sem hagyva elsőként kiestem a sit and go-ról, majd beültem cashgame-ezni. Itt először KK all-inemmet leriverelte Para. Utána 22-vel izmosan végig emeltem egy 89J (két treff) boardon, ellenfelem (mit ellenfelem, ellenségem!) flopon is, turnön is csak megadott, ebből tudtam, hogy sorra vagy flösre húz, ezért kifejezetten megörültem a riveren az újabb 8-asnak, ami egyszerűen nem segíthetett neki, de persze mikor a pot 3/4-ével all-int mondtam, kiderült, hogy dehogynem segített, mert T8-cal ült és ugyan húzott sorra is, de a bottom pair-je riveren drillé vált. Ezt követően az este nagy nyertese, Lángosz, egyébként tipikus loose-aggressive játékos, flopolt tizes drilljébe blöfföltem K magassal (jól játszotta meg, nem tettem T-re, és a river harmadik reraise-zel dobatni akartam, de nem sikerült). Így elvesztettem 3 óra alatt 3 és fél beülőt, hurrá.

Éjjel 2:30-kor nekiültem javítani (!!!) online, ott is elvesztettem két és fél beülöt (ami a szerda esti pókerviszonylatban ötnek felel meg), badbeatek, hibák és ez-az kb. 33-33-33%-ban, majd abbahagytam, gondoltam, ennyi elég lesz egy estére.

A legnagyobb mínuszom egy nap alatt valaha. És még csak tilten sem voltam, vagyis percekre talán igen, de nem az egész estére. Egyszerűen semmi nem jött be. Pedig annyira nem játszottam rosszul. Mondjuk annyira jól sem...

És nyugodtan jöhet a káröröm: aki leül "javítani" éjjel 2-kor (reggel persze munka), az megérdemli. A kárörömről egy barátom amúgy azt állítja, hogy a világ legszebb és legtisztább emberi érzése, mert nincs benne irigység.