A calling station-ök passzív játékosok, akik a drawjukkal bent maradnak, még ha nem is éri meg nekik. Minden emelést megadnak, mindennel riverig kisérnek, bottom pair-rel showdownig is eljönnek. Ők azok, akiket szívünk mélyéről tudunk gyűlölni, ha lemákolnak, de ugyanők azok is, akik a pókert hosszú távon jövedelmezővé teszik a nem calling station-ök számára. A calling stationökkel nem szeretünk játszani, mert nem igazi élmény, de szeretjük elvenni a pénzüket. Mert az viszont az.
De az a legritkább dolog, hogy egy olyan játékostól, mint Gus Hansen, ilyen gyenge megadást lássunk. Persze meg lehet magyarázni, hogy két magasabb lap, vagy egy alacsonyabb pár ellen jó oddsokat kapott, de ez nem egy cashgame volt, ahol bukás esetén lehet rebuyolni, hanem verseny, és teljesen érthetetlen, hogy erre a lapra, ilyen pot odds-szal valaki "feltegye a sorsát", méghozzá úgy, hogy nem is ő mond all-int, hanem megad. (OK, Hansen nem lett volna all-inen, de túl sok pénze nem maradt volna.) Tényleg nem értem.
(Azt már csak zárójelben mondom el, hogy a kedvenc lapom a T8s.)
De az a legritkább dolog, hogy egy olyan játékostól, mint Gus Hansen, ilyen gyenge megadást lássunk. Persze meg lehet magyarázni, hogy két magasabb lap, vagy egy alacsonyabb pár ellen jó oddsokat kapott, de ez nem egy cashgame volt, ahol bukás esetén lehet rebuyolni, hanem verseny, és teljesen érthetetlen, hogy erre a lapra, ilyen pot odds-szal valaki "feltegye a sorsát", méghozzá úgy, hogy nem is ő mond all-int, hanem megad. (OK, Hansen nem lett volna all-inen, de túl sok pénze nem maradt volna.) Tényleg nem értem.
(Azt már csak zárójelben mondom el, hogy a kedvenc lapom a T8s.)
Utolsó kommentek